Gojko Mitic 70 éves

Hosszú, fekete haj, kifürkészhetetlen tekintet, mokaszin és rojtokkal díszített bőrnadrág. A leírás éppúgy ráillik Csingacsgukra és Tecumsehra, mint Ulzenára. Ők az indiánregények híres hősei. Aki pedig a filmvásznon bőrükbe bújt, az nem más, mint az egykori keleti tömb Pierre Brice-a, Manitu keleti fia: Gojko Mitic szerb színész, aki a napokban töltötte be a hetvenet.

Az NDK-s indiánfilmek főszerepeiben tündöklő híresség sokak számára mai is a gyerekkori hű barátot testesíti meg, sok országban elég csak keresztnevét említeni, és mindenki tudja, kiről van szó, noha évtizedek teltek el első sikerei óta.
A kor azonban Gojko Mitic számára csupán hozzáállás kérdése. "Belülről jön, hogy ki mennyinek érzi magát" - állítja teljes bizonyossággal.

Hetven éve ellenére a színész még mindig jó formában van, igaz, fekete haja mára őszbe váltott. A titkait faggató kérdésekre rendre azt válaszolja, hogy fiatalosságának nyitja a dohányzásról való lemondásban, a sok zöldségen és kevés zsíron alapuló egészséges étkezésben, a rendszeres sportban és a mérsékelt alkoholfogyasztásban rejlik. Na meg abban, hogy szigorúan nemet mond a szépészeti beavatkozásokra.

Rézbőréből nem tudott kibújni

Mitic csillaga a hatvanas években ragyogott fel, amikor a keletnémet filmgyár, a DEFA keleti hőst keresett a Nyugaton oly népszerű Karl May-történetek főszerepére. 1966 és 1985 között az akkor még jugoszláv színész 15 alkalommal köthette hátra indiánként fekete haját, a potsdami Babelsberg filmstúdióban sorra készültek az indiánfilmek, amelyekért milliós közönség rajongott.

A színész a rajongók szemében örökre Winnetou marad

A 180 centi magas színész megnyerő kisugárzásával könnyedén bújt Csingacsguk, Ulzena és Tecumseh bőrébe, és még a veszélyesebb jelenetekben sem tűrt meg kaszkadőrt, aki helyettesítette volna. Igazi indiánnak tűnt, ahogy megülte a lovat, noha paripáival nem a prérin, hanem valahol Brandenburg tartományban vágtázott.
Kevesen tudják róla, de tudományos-fantasztikus filmekben és televíziós produkciókban is szerepelt, sőt még rendezett is. Rézbőréből azonban nem tudott kibújni, népszerűségét az indiánfilmeknek köszönhette.

"Indiánságához" a rendszerváltás után is hű maradt, 1992-től 2006-ig a németországi Bad Segeberg-i Karl May fesztiváljátékok Winnetouja volt. Érdekesség, hogy azelőtt soha nem öltötte magára a "nyugati indián", vagyis Pierre Brice egykori szerepét.

A Németországban, Berlinben élő Mitic színházban is játszik, 2007 és 2009 között Schwerinben a Száll a kakukk fészkére című darabban láthatta a közönség. Televíziós sorozatokban szintén forgat, sőt régi szenvedélyének, az éneklésnek is hódol.